2012. július 26., csütörtök

Pesten könnyű!

(Rövidke fővárosi kesselés - reméltem, lesz annyi benne, hogy megérjen egy posztot - és nem csalt a szimatom!)

Továbbképzésre küldött a cég. Pestre, egy napra, vagy annyira sem.

Az előadás unalmas, kissé fölösleges, mivel is üssem agyon az unalom hernyóját? Nézzük csak: a jegyzetfüzet vonalas, nem jó firkálni bele; az ablakok elfüggönyözve, bámészkodni reménytelen; szünet nem lesz, a büfé egyébként is szegényes, pogácsa, ásványvíz... Megvan!
Az okos telefon!
És, ha már kéznél van, legyen g:hu.

Nézzük csak: közeli ládák 2 km-en belül, van vagy 10. Az előadás után nem több, mint 1 órám marad játszani, és akkor nem ebédeltem, de az nem baj, van "tartalékom", túlélem.

Alig várom a végét, az ünnepélyes búcsúbeszédet meg sem várva kiosonok az előadóból, és usgyi! Cél a Városliget, meglátom, mire megyek az első ponton, a GCMILL nevű ládával? 10 perc, és a környéken vagyok. Hm... "Halászd ki..." - írja a rejtő. Csakhogy annyi feszültség van ráírva a helyre, hogy félek, agyonüt. De persze nem üt, ez egy köztéri alkalmatosság. De "halászni"? Nézem erről - semmi. Nézem arról - Aha!
:))

Megvan a láda, jópofi. Gyorsan elvonulok egy padra, kibontom, hát bizony eléggé ázott kis könyvecske van benne, és telve is, csak a hátsó borítóra férek fel. De a lényeg, hogy bruttó 20 perc alatt megvan.
---------------------------------------------
Még 40 perc."Kérem a következőt!", azt mondja, "Andrássy út". Opsz, az hétpontos multi, majd' 3 km, na, őt most inkább nem... Legyen inkább a városligeti mikro, az még belefér, a hazaszállító autó úgyis a Felvonulási téren fog várni. 

Irány az iránytű szerint, a Vajdahunyad várát most kihagyom, megkerülöm a kacsaúsztatót, tágas tisztás felé vezet a gé. A tisztáson kutyuskák futkároznak, mulya városi ölebek, nem holmi tanyavilág-beli kőkemény őrzővédők, miért ne lehetne arra menni? 

Lehet.

A tű a tisztás szélén zöldellő bozót felé mutat, vannak itt csapások, járások, menések... 

Tegnap esett az eső. Jó sok.
Ennek eredménye, hogy csak törlőpapírok ázott nyomai sorakoznak körbe-körbe, amiért töröltek velük, azt már beitta a ligeti humusz, hadd zöldelljen ezer bozót...

A láda megvan, szerencsére talajszint felett, nem kell az anyagban kotorászni - Tudom, szegény doboz hányatott sorsú, olvasható a leírásban, és én is hasonló gondolatokkal küzdök, inkább kimegyek a gyep közepére logolni. 

Erős elhatározással visszabújok, visszarejtem a talált helyre, majd öles léptekkel átvágok a parkon, már vár a sofőröm. Bepattanok mellé, a felhevült kocsit kiszellőztetni letekerem az ablakot, indulunk a messzi Miskolc felé. Az első közlekedési lámpa mindjárt meg is akasztja a sietést. Kánikula, állunk, így rezzenéstelen a levegő.

Egy verssor szivárog a gondolataim közé...
Majd az egész vers...
Mi is ez?  Ja, Karinthy... Az "Így írtok ti"- ből a Kosztolányi-paródia:







Kosztolányi Dezső: „A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései” című ciklusból

Mint aki halkan belelépett.

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.

Mint aki halkan belelépett
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet –

Mint aki halkan belelépett.

Azta... !!!!!

Az első benzinkútnál negyedórás cipőmosás, de még így is csak 90%-os az eredmény.

Miskolcig letekert ablakkal utaztunk, a jótékony menetszél magával vitte a városligeti pajkos szobakutyák emlékét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzánk!