A Miskolcról Lillafüredre vezető út mentén, egy kopár, meredek sziklán kereszt vonzza magához az utazó figyelmét. Egy szerelmespár tragikus emlékét idézi: a gazdag molnár lányának történetét, aki beleszeretett a szegény molnárlegénybe, de a szigorú apa nem engedte, hogy egybekeljenek. Vagyonos férjet szánt a lányának. A boldogtalan pár összeölelkezve vetette magát a szikláról a mélységbe, így lettek egymásé a halálban ...
A fárasztó hét péntekjének második kalandja ez a hely. A leírás szerint kellemes túra, pazar kilátás, "könnyed séta"... Ezt ígérte a helyhez invitáló geoláda-leírás. Lássuk hát!
A Bükk-fennsíkon tett kirándulás után lefelé kanyarogtunk a szerpentinen.
Az okostelefon most igen okos volt, mintha sosem sztrájkolt volna, mintha sosem izzasztott volna meg misztikus utalásokkal ("ott vagy a ponton!")
 | ||
| A technika csodája :) |
"Na, okoska, ilyenkor mutogatsz, bezzeg amikor kellenél... Persze nem bántalak én, szórakoztatóbb így az élet, mintha zsinóron odahúznál megadott pontokhoz, és kész. Csak szólhatnál néha, hogy éppen mikor leszel vicces kedvedben..."
 |
| ( moonspel fotója a láda leírásánál) |
Megyünk-mendegélünk, eleinte tényleg nem vészes. M. előre is siet, én beosztogatom az erőmet. Neki nem meséltem el, hogy innen a szintkülönbség a célig több lesz, mint 100 m. Nem is kell neki szólni. Egy kanyar után már ő is látja. (Visszább is vesz a tempóból. )
Egyelőre küzdök tehát a heggyel és az "irodista izmaimmal" . Jól esik megállni. Kissé lassul a pulzus, elmélkedem a hely történetén. A szerelmespár is itt járt...
 |
| GyL Temesvárról |
 |
| 1970 |
és azóta sok ezer turista koptatta gömbölyűre az ösvényből előbukkanó
sziklák éleit. Az előttünk járók nyomai a fákon, üzenetek az utókornak:
Az út a szikla széléig vezet, a kilátás valóban megragadó.
Egy kis szuszogás után indulok tovább. A következő tisztáson.... egy fiatal pár. No, a legenda nem elevenedett meg, semmi tragédia nem készül itt, ellenkezőleg, a barátságos fiatalok, a szác kezében az enyémhez hasonlóan "varázsvessző", a lány nézelődik. Lehetnénk mi is, mínusz 60 évvel (matek!) - mondjuk akkor nem volt még ilyen csoda, gps, miegymás. Bizony-bizony, egy kessertárs és a társa. Tapolcáról. (Mielőtt belegondolnék, hogy nagy dolog, Tapolca a hegy túloldalán van, pontosít: az "igazi" Tapolca, ott, Nyugaton" :)
 |
| Ruudvan és párja |
Gyorsan megy a társalgás, közben haladunk tovább. Így én sem szuszogok annyira (viselkedni kell - igaz, hogy a meredek nagyján már túl is vagyunk). Szerénykedik a srác, hogy "csak" százvalahány ládája van, hát persze, nekünk 28, úgyhogy felnézek rá, mint Nagy Öregre. Az ő ládász-múltját a mi helyismeretünk ellensúlyozza, ellátjuk tippekkel, hogy mit, merre érdemes keresni - na nem gps-sel, hanem például kisvonattal, szimat után, stb.
Közben azért zajlik a keresgélés is. Élesednek a kütyük, most az enyém is "precíz"(kedik), kérdezem a sráctól, mit mond az övé, titkon azért, hogy megbizonyosodjak a sajátom életrevalóságáról - hejh, régi szép idők, amikor a telefonnal telefonáltunk! - Jó lesz az, közel vagyunk már. Már mindenki keres-kutat, a gépet felváltja az ember.
Aranyszín avarral terített kis tisztás közepén áll a kétfelé ágazó ölelkező fa. Mintha a környező tölgyek, bükkök tapintatosan félrevonultak volna mellőlük, ne zavarják a két egymásba feledkezett törzset. Nem tudom, mire gondolt a rejtő, amikor ide helyezte a ládát, nekem megható gondolataim támadnak. Szép, na!
A találat a lányé (hehe, ők is hasonló cipőben járnak, mint mi!). Logolás, könyvelés, iktatás, ahogy szoktuk. A fiú mesél egy sztorit, amikor otthon jött rá, hogy elfelejtette megnézni a jelszót -mint pl mi az első ládánknál...)
Visszafelé még pár kép a kilátás miatt, nekem meg már megvan a harmadik pont, amit fel kell még keresni:
A Kisgergely fagyizó. Csábítanám én a fiatalokat, elférnének a kocsiban, de más tervük van, hát elköszönünk. |
| Emberek, aki a környéken jár, ezt ne hagyja ki! |
 |
| Többféle fagyi nincs is! |
 |
| A jól végzett túrázás jutalma egy-egy fagyikehely, |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzánk!