2012. május 15., kedd

Az úgy volt, hogy...

Elsőke
Hosszú hétvége előtt, készülődés a Balcsi mellé, bevásárlás, pakolás.

Pakolás:
 - hideg ruha
 - meleg ruha
 - útravaló...
 A margarinos doboz tetejére valami papír van ragasztva... egy kis füzetke... nézzük csak! "Keress ládát - regisztrálj - jelentsd be nyerj!" No persze, mert én mindig nyerek, mi? De játéknak jó lesz az, fürdeni úgysem lehet. Honlap, térkép, és igen, Gyenesdiáson van egy pont!

 Hát így került a programba a ládakeresés. Hogy pontosan mi is ez, arról csak halovány sejtéseim voltak, M.-nek még annyi sem.

A péntek utazással, a szombat szorgoskodással telt, a vasárnap a fagyizás, pihenés, játék napja. (Gyenesdiáson a strand felé vezető úton, a vasúti átjáróban van egy fagyizó, híres fekete csoki fagyival. Aki nem próbálta, nem tudja, mit veszít!) 

 Na, de a ládászat:

abszolút kezdőként valódi GPS-technika nélkül, a telefon 2,4"-os képernyőjén böngésztük a geochaching.hu oldalt, nagyjából fogalmunk sem volt, mit kéne tenni. A leírás és a gugli maps alapján találtuk meg a ládát... (csak később töltöttem le a g:hu-t).

Így volt igazi a keresés, mintha valami kalóztérkép alapján kutatnánk a kapitány kincse után! 

 Az az igazság, hogy a "találtuk" kevéssé pontos: M. bökött rá a bozótban guggoló dobozra: "Nem ez az?" De! :)



Javaslom mindenkinek, hogy néha tegyen így: nyomtassa ki otthon az infókat, aztán felejtse el feltölteni a kütyüjét.) A találatot a hétvége végén, otthon regeltem, és akkor jött a huncut kérdés: "hát, a jelszó, az meg mi?" M.-nek volt valami emléke, azzal próbálkoztunk, de persze nem sikerült. Hát így lett elsőke jelszótlan.

 A találatot aztán jóváhagyta a rejtő.

 (Köszönöm, Sirgalahad! Ő az első ládánk, azért is esik jól a figyelmesség. Egyébként ha legközelebb arra járok, - mert lesz olyan -, úgyis meglátogatom a dobozkát ismét, és megtanulom kívülről. Na nem olyan nagy fogadalom ez, éppen útba esik a horgászhelyem felé)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzánk!