Éjszaka a templomban

Versenyben vagyok a Nappal.

Ö monoton kitartással halad a nyugati látóhatár dombjai mögé, egyre melegebb narancsszínre festve maga körül az eget,.

Alattam monoton duruzsol az autó, egymás után sorakoznak az alváshoz készülődő falvak, balra a tó egyre szürkébb takaróba burkolva.Jó lenne még világosban odaérni. A négyszázadik kilométert nyomjuk, "majdnem" jól számoltuk ki az érkezést.

Le kell hajtani a főútról, a falu felé, ott lesz a cél... de persze nem jó helyen  vagyunk, ez  már megszokott. Kikászálódva a kocsiból, megmacskásodott lábaimat nyújtogatom, míg magához tér a kütyü. A türelmem eredménye az információ: a jónak gondolt utca egy üdülő kapujához vezet - hát ott nem lesz templomrom. 

És messze is vagyunk.

Visszafelé a műszerfalra tapasztom a telefont, mint valami Dakar-versenyző, iránytű alapján haladok, pár száz métert mutat, amikor megállok egy kihalt parkolóban. Mellettünk a vasútállomás, szép, karbantartott, egészséges kerítéssel. Hm... Át kellene kelni a túloldalra, de sehol egy rés. Távolban a hetvenes években épült gyalogos felüljáró, még az irány is jó, szépen csökken a távolság.

Szépen sűrűsödik az este.

Lekaszált rét végében magasodnak az ódon falak, megvan a templom.

  Én toronyiránt veszem az utat, M. meg szökdécsel és cikcakkozik - hát, ő találta meg a lócitrom-kupacot a fűben. :)

A leírás a templom hátsó falához irányít... nekem ugyan némileg bizonytalannak tűnnek az ilyen definíciók, amióta egy fa "jobb oldalát" kellett megtalálni, de most is segít a g:hu, 10 méteren belülre visz. Kőfal. Szép lesz ez, sok évszázada rakott kövek között hogy lesz meg a ládánk?Előkerül a fejlámpa... na, azt M.-nek adom, én úgysem fogok itt semmit meglátni. És úgy is van, perceken belül kezembe nyomja a ládát.

(Érdekes láda, bár talán nem túl célszerű, a nyirkos időben a logfüzet is átázott. Talán volt itt jelszó - de most csak egy nyirkos paca, mint valami Rosrach-teszt: 

Logolunk, fotózunk hát az is érdekes, a gép nem igazán ilyen extrém esetekre van kitalálva, de hát kell Flórának is a fotó, meg nekem is.Ami sikeredett:

Könyvelőiroda

Szellemek az éjszakában (hát ez hogy született?)

Valami van a jobb kezemben (apmál)

A ládát nem lehetett vízmentesíteni, a logbookot azonban bezártuk egy hermetikus zacsiba, visszarejtettük

Azám, de a jelszóval mi lesz?

Alternatív egy villanyoszlopon. Na igen, meg is van, na de éjjel, zseblámpával egy vasszerkezetet végigszimatolni... hát mit mondjak, egy fél óráig szimatoltam 10 centi távolságról mire meglett... de meglett!

Monoton duruzsol az autó, apró szemű esőt szór a szélvédőre a szél, a kihalt úton csak mi utazunk a balatonparti éjszakában.