Kálvária - A vakhit bosszúja - ("szivatnak Anyám STOP")

(Képek később, ha leszedtem a telefonról)

Ó, de rég keresgéltem már, viszket a "keresőm". Nézzük csak: belvárosi séta. Ez kell nekem, a Népkert, itt van a háztól pár száz méterre, hát csak nem hagyom ki? Szoktunk itt bringázni az unokával, nincs itt rejtély, gyerünk!

Munka előtt adódott két óra szabadidőm, gondoltam, abba belefér. Leparkoltam a kert szélén, kézbe kaptam a g:hu-t, "na, gyorsan vadásszuk le azt a totemoszlopot" - gondolattal már indultam is. 

A kütyü... hát gondolkodik, rendben. Gondolkodjon, addig is sétálok a friss, 8°-os reggelben. Árnyas fák között egy rigócsalád ugrál a lában előtt, az apa mutatja a reggelikeresést fiókáinak.

Kicsi rigó

Tetszik.

A gép is kezd feltápászkodni, átvezet a park túloldalára... hm.

És mondja: "Menj, vándor, 870 m-t Délnek!"

????

Mi van?!

A parkot északról szegélyező út fölött magasodik az Avas, a város felé néző lejtőjén egy kálvária, kis kápolnával. Kívánatos hely, az Isten is rejtésre találta ki, de... De az nagyonis nem a Népkert, onnan nem is látszik!

Aha! A furfangos miskolci rejtők! Tudom én! A Vár ládája sem a várban van, hát itt is huncutkodnak! Áhá, hát rajtam nem fognak ki, gyerünk a hegyre!

Azám, "gyerünk". Csakhogy oda vagy 3-400 lépcsőfok visz fel. De ha ott az obeliszk, hát oda megyek. Lépcsőzgetek felfelé szorgalmasan, a hátamon csurog a veríték, lihegek, de legalább a méterek fogynak. Jó dolog ez a GPS, na, vigaszt ad a megfáradt vándornak.

A hegytető felé vezető út a város egyik villanegyede mellett vezetett. A korai órán rajtam kívül nem sok járókelő volt ott, egy kutyasétáltató lány, akit már lent, a parkban is láttam, és vagy tucatnyi zsákos ember, akik a kukákat mezgerelték szorgalmasan. 

Az iránytű most már a tető felé mutatott, 80, 50 méter... majdnem a kilátónál voltam, ott kellett befordulni egy bozótba vezető ösvényre.

Hej, de furfangos helyre visz a "könnyű belvárosi séta"!

A bozótból egy fiatalember (busman?) bukkant elő. Szégyen-nem szégyen, én bizony megkérdeztem tőle, hogy ugye itt, a sűrűben van egy faragott oszlop? A srác - hát, mondjuk úgy, földbe gyökerezett a lába. Szerintem erre a kérdésre nem számított. De nem is vallotta be, hogy ott lenne az én oszlopom, hebegett valamit, hogy ő naponta jár erre, de eddig soha... Otthagytam, mentem a GPS által mutatott  irányba, mert már csak harmincvalahány méternyire volt a cél...

Na jó, tudom 10-20 métert simán téved.

Aha...

Ebben a csátéban azonban nem volt kopjafa, az hétszentség. Konkrétan semmi sem volt.

Kikecmeregtem vissza a tetőre, nézegettem a kütyüt, hát pedig ott volt  fehéren-feketén a  koordináta, rá kellett csak kattintani, így ni.....

Bocsika :)

Valami ilyesmit mondott volna a teló, ha lett volna szava a dologhoz, majd fordított 180-at az iránytűn, a 30 métert kicserélte 978-ra, és szerintem a szoftver hangosan röhögött.

Na, lehetett visszamenni.

Panoráma...

... a belváros nem is látszik innena Népkert sem :)

 A szoborrá dermedt fiatalembert hátrahagyva, a meredek kaptatókat visszafelé kényelmes lejtőként abszolválva vonultam vissza. A kukabúvárok már ismerősként üdvözöltek, következett a kálvária,

a 400 vagy mennyi lépcső

, és hamarosan megérkeztem a Népkertbe.

Hogy közben miket gondoltam, azt nem részletezném, nehogy aszerint ítéljetek meg.

Viszont legalább fotóztam egy párat a nagyokos vacakkal, "aki" mellesleg minden fotó után újra megpróbálta elsütni a viccét a "menj Délre" poénnal, olyankor újra rá kellett kattintani az obeliszk koo-jára, hogy  szégyenkezve hajlandó legyen újra a park felé mutogatni.

Íme a keresett oszlop (és nem a lámpaoszlop!). A GPS szerint 30 méterre van. Nem látjátok?
Na ugye! :D:D:D

Höhö, meglett a faragvány. (amit egy kitelepülő sörsátor is megpróbált rejteni).

lehet vagy 6 méteres...

Megmértem: 197 méterre állt a parkoló autómtól. Tudom, +- 10 méter, akkor 207-re.

Éhesen, szomjasan, csatakosan roskadtam az ülésbe.

Azóta is itt motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ez még csak az első állomása volt a "könnyű belvárosi sétának".

Mi lesz még itt?
-----------

Ehhez képest a többi pont békésen megadta magát. némi izgalmat  talán a Deszkatemplom felső bejárata jelentett, (nem is kellett volna oda menni), nem a legszelídebb vidéke Miskolcnak.
Este M.-et rávettem, hogy egy fagyizós túra kíséretében járjuk  be a Szinva-terasz - Városház Tér - Centrum áruház  "háromszöget" jó kis levezető mozgás volt a reggeli extrém sport után.

(Másnap reggel lépni alig bírtam az izomláztól.)