2012. május 30., szerda

Két kereszt (tévelygéseink)

Gyenesdiás, a Keszthelyi-hegység lábánál.
A hosszú hétvégét még két nappal megtoldottuk, hogy "legyen idő mindenre", és készültem is
emléktárgyakkal
Térképekkel, akkumulátorral, gépekkel, nem érhet meglepetés.

A közelünkben van is egy láda, az egyik kedvenc kirándulóhelyünk, a felhagyott kőbánya marsbéli vidékén.
Ez jó lesz elsőnek...
Az oda vezető úton egy logbook:
Az én nevem is itt van! :)
Reggel, frissen indulunk, jó kis reggeli, kávé megvolt, energia a maximumon... Hanem a ládához vezető út, "HŰHA"! Én városi aszfalthoz vagyok szokva, emberek!, M. vidáman lépked fölfelé, na de én hozzá képest egy zsák jófajta cementet is viszek magammal (képletesen, nem cement az... :)), azzal azért eléggé szuszogós az ösvény. Párom onnan fentről biztatgat, hogy "innen már nem emelkedik", persze, annak idején a Tisza-túrán is vigasztalt minket, hogy "a kanyaron túl már ott a Túr-torok", hát persze, ott volt, egy kanyaron túl... 

Na, térjünk vissza a földre. Előbb-utóbb tényleg elérünk a csúcsra, eszembe jut a hegymászók kudarcos élete: Innen már csak lefelé visz út - de azt én nem nagyon bánom. Ellenőrizzük a kilátást, festői.
A láda megintcsak M. zsákmánya. Úgy könnyű, ha levegőt is kap a kesser!

Tehát, ez megvolna, mehetünk tovább, lefelé. A turista-ösvény körbefut a kráter szélén, és szépen visszavezet a sárga jelzés majdnem a házikónkhoz. Hát, azért nem árt megnézni, hová lépünk, mert egy-két helyen a csúszós murva egyenesen vinne a bánya aljára. De nincs semmi gond, szép helyeken ballagunk,
cserszömörce

mire visszaérünk, ébredeznek a túrázók is (ezen a hétvégén valami országos találkozó volt itt, a környéket sűrű sorokban lepték el a túrabotos, itinert böngésző járókelők).

Mindenkinek a maga keresztje

A nap azonban a keresztről szól.
Mit keresztről- FÉNYKERESZTRŐL!
Gyenesdiás gyakorlatilag egybe van épülve Vonyarcvasheggyel,  és itt van a környék másik nevezetes ládája a Fénykereszt. Ami egy csodálatos dolog, a magaslatokra építik ezeket, éjszaka messzire világítanak. Érdekes dolog. Ez meg itt van a szállásunk fölött, a domboldalon oda látunk a kertből.
A láda leírása Vonyarcról mondja a megközelítést, de minek mennénk odáig, amikor itt, két utcával lejjebbről is vezet oda út, tanösvénnyel, szupi, induljunk!
Ott van, 350 méter!




Keresztút is van!
Szóval haladunk. Szépen kiépített tanösvényen visz az út, hidacskák, táblák, van itt minden. Egy pici gondot a kütyü okoz, mert olyan 2 km-re mondja a keresztet, na de nehogymár megvicceljen egy gép, itt van a fejünk felett, mindjárt oda is érünk! Elvégre ez csak egy "óccó kici" telefon, a műholdak elbújnak a fák közt, akármi lehet, az ember azért ember, hogy úrrá legyen a nehézségeken, nem?
Úrrá lenni...
 
Kilátás Keszthelyre
A célnál....?
Fénykereszt, nem?
Nézzük csak. Szinte minden megvan, kell még a láda. Írva vagyon, hogy a kereszttől 40 méterre, és vastag kesser-ösvény is visz oda. És hogy "egy fenyőfánál". Na! Itt van vagy ezer fenyőfa, konkrétan ez egy fenyves. Ösvény - az mindenütt van. Csak láda nincs, akárhogy tűvé tesszük is az erdőt. Még egy leláncolt létrát is találtunk, de jel rajta semmi.

M. meditál a kereszt mellett a szépen kiépített pihenőn, én gombászom.... mindegy, ez bukta, menjünk.
Kicsit rossz a kedvem. A játék nem jó, ha kudarcot okoz, akkor minek az egész?

Egy túraösvényt követünk hegyen-völgyön, erdőn-bozóton át, némi izgalmat egy vadmalac-etető okoz, vályúval, megrágott krumplikkal, de malac  - reméljük - nincs erre most. Az ösvény egy dombtetőre vezet, a dombtetőn pedig - egy Mária-szobor!
Itt már azért fáradunk...meg a fényképezőgép is
  Hopp, ez bónusz találat, ismét csak festői kilátással a Balatonra.
Visszasétálni a házunkhoz már csak egy órácska.
Ott, megpihenve újra nézzük a leírást.
(Mert nem adom fel...)
M. is nézi: Kálvária... padok... kövek... sétaút... Hát ez nem olyan!
Nem olyan?
Már én is látom: a kereszt kissé máshogy fest, más a talapzata...
NEM IGAZ!!!!
Ez egy MÁSIK KERESZT!
Áááá!!!!!!!!!
 
Na, gyerünk!

Közjáték

Ha már Vonyarcvashegy, van ott  egy másik rejtek is, a Helikon-taverna, olyan egyszerű odatalálni, hát nem hagyjuk ki.
Aha... Kezdem én már érezni ezt a mókát: ha egyszerűnek tűnik, akkor bonyolult... Most M. is bonyolult, nem akar négykézláb mászkálni melegítőben egy előkelő étterem parkolójában. Hát, ha nem, hát nem. Majd én, bár rajtam sincs frakk, de nem számít. A telefon viszont bekrepált, valamiért nem szól a műhódokhoz, nem csinál semmit, a távolságot elegánsan lerendezi egy nagy kövér kérdőjellel. Eh! akkor is!
Megyek a leírás szerint, nézek szigorúan, bokor mögé, kő alá.... de nicsak! Emberek!
Mit emberek, Kessertársak! És, ahogy nekem égető szükségem volt rájuk, úgy nekik is rám, mert nem boldogultak a láda visszarejtésével. Megegyeztünk, hogy majd én megoldom, meg egyébként is köszi, és borzongva gondolok rá, hogy azt, ott, GPS nélkül, M. nélkül én soha.... (bár M. hajlott volna az alternatív útvonalon történő megközelítésre, és onnan talán könnyebben is levadászható lett volna).
Hát így lett meg ez a ládika, köszi érte Ballaszéknak (ha jól nézem a találatokat)

Közjáték vége 


Megyünk a kereszthez tehát. GPS nincs, marad a leírás. "Rezgő köz", itt kell befordulni. De hol az a köz? Én vezetek, M. nem nagyon olvas autózás közben. Amikor úgy érzem, már elég, befordulok - hát ez az a köz! (M. kér tőlem öt számot, most ilyen eltalálós hangulatban vagyok), Leírás szerint sorompó, sétaút, egy kis tévesztés, de csak azért, hogy a völgyből is megtekinthessük a keresztet.
Aztamindenit, tényleg ott van!
Innen már magától értetődik az út.Megmásszuk ezt is, a láda egyszerűen megadja magát. Amíg logolgatok, kissé félrevonulva, egy másik csapat is megérkezik, hát szólok, hogy éppen nálam van a tartalom... a kollégát legalább megkérem, hogy fotózzon le minket
Köszönjük Fodor8peter!

Hát, ezek lennénk, kissé fáradtan.
:))

Epilógus

Hazafelé úton nagyokat nevettünk - magunkon, hogy hogyan vezetett meg bennünket a két kereszt.
A kütyü pedig szépen mutatta az utat.... Szerintem ebben egy apró kis sértődékeny törpe lakik.


2 megjegyzés:

  1. A májusi bejegyzéseidet most olvastam végig. Nagyon jók a leírások, tetszenek. Csak így tovább!

    LionDaddy (geocaching.hu)

    VálaszTörlés

Szólj hozzánk!