Aki kétszer fárad

I. Tanulópénz

M. barlangfürdőzni akart, hurrá, ő és az aprók a medencébe, én meg ládáért...
Hát, máshogy van az!
9:00
Lelkes indulás az erdőbe, pár méter után jönnek a "hoppá-élmények":
- hoppá, ez meredekebb, mint gondoltam...
- hoppá, a városi cipő bizony csúszkál a száraz avaron...

No mindegy, igazodom a körülményekhez, lassítok, óvatoskodom.
A vízmosás túloldalán két őz, sértődötten néznek rám, mit keresek én itt, de hát szépen mutatja a párszáz métert a G:HU applikáció, nekik meg ott a széles erdő, bocsika, akkor is arra megyek!

Biztatóak a jelek. A kütyü 67, 31, 25, 11, 7 métereket mond, bár kissé lassan reagál, aztán irányt még mutat, de a távolság már vagy ne mozdul, vagy ötletszerű... Azt mondja, 2 m, a nyilacska rámutat egy fára, Heuréka! ("Egye fa gyökerei között" - írja a leírás). "Megvagy!" - gondolom, és kezdem tapogatni a fa tövét.

De semmi... Hm...? négykézlábra, M. úgysem látja, mit művelek a kultúr-öltözetben, és mint a háborús filmekben az aknakeresők, egy bottal kezdem szondázni a fa tövét. Semmi. :(
A kütyü is már 12 m-t mutat, a fene egye meg, hol az a fa? Hát, választani lehet, ez egy erdő. Megyek a nyíl irányába, és láss csodát: a távolság nem változik! Aztán az iránytű mozdul... megyek körbe-körbe, megkotorgatok minden fát, már a kis suhángokra is kezdek gyanakodni (közben a lábam néha kicsusszan alólam, de puha az avar, sebaj!) egy kb 20 m sugarú körben szórakozik velem az okoska, néha olyan irányba küld, ahol nincs is fa! Na!

Tanulni nem szégyen, nézzük a kesser- tízparancsolatot: "Próbálj a rejtő fejével gondolkozni: te hová rejtenéd?..." Hát én mostmár ide ni, a lábam elé, hogy felbukjak benne, nemigaz, vak lettem ékszer a lelked dúdúdú..)

A veríték a szemembe csorog... igyekezni lenne jó, mert lejár a parkolójegy, hát egye fene, kérem a telefonos segítséget. De a rejtő is azt állítja, hogy "egy fa" tövében... Szakadozik a vonal, nincs itt térerő.
Meg akku sem sok, nemsokára lemerül.

Hát persze!. A kütyü meghalt, szerintem GPS-holdak sem látszanak, ez egy völgy oldala.
Így már kihívás!

Ez van, győzött a láda. Erőltetett tempóban kiszuszogok a sűrűből, mint sértett vadkan, ahogy a költő mondja, csuromvízre izzadt a pólóm, a szempilláimat a szakállamhoz kötik holmi pókhálók, pislogáskor rezeg a bajuszom, vagy mi, a hozzá tartozó pókok a hátamat csiklandozzák, a fülemből kis araszoló hernyó igyekszik kimászni - hagyom - a körmeim alatt fekete karéjban áll az erdő földje.

10:40
Vert sereg vagyok.
eddig 1.5 : 2 a ládikák javára.
Kezdek becsavarodni.

II. Jutalom

Na ugye!

Nehogymár egy doboz kifogjon rajtam!
Felszerelkezve minden jóval, frissen töltött kütyüvel, M.-mel, lelkesedéssel újra támadtam (támadtunk).

Már a kezdet is izgi volt, a vasárnapi ebédet kutyafuttában letudva, 10(!) körül indultunk.Ketten,mert, mint utólag (is) bizonyítást nyert, a női intuíció vészhelyzetben pótolhatatlan. Neki is vágtunk: kocsi az ingyenparkolóban (idő legyen elég), táskában víz, fotoapparát, a kütyü megetetve, nehogy a döntő pillanatban dögöljön éhen, indulunk. A tegnapi "túrabotom" még abban a bokorban billeg, ahová hajítottam. Na, gyere, bot!

Az első válaszútnál indítom a G:HU-t. Nem jó ötlet, alig találja magát, azt hiszi, még mindig a parkolóban vagyunk.M.-nek mutatom az utat, át a csátén, toronyiránt... de ő a sárga úton akar menni.. mindig a sárga úton... amikor pedig a gép világosan MUTATJA az utat a szakadék felé... a fene sem érti. De hát ezért hívtam, és kissé csalódottan ugyan, amiért nem tudtam meggyőzni a 21. századi technika mindenekfölött valóságáról, csak visszabaktatok a sűrűből a járt ösvényre. M. nem ért a kütyükhöz. Ő a telefonnal telefonál, az autóval utazik, célszerűen gondolkozik. Mutat az erdő egy pontjára: oda kéne átmenni. Hm... osz't miért? Ez nem derül ki... de addig erősködöm, míg végül a kütyü is abba az irányba mutat! :)

Felismerem a tegnapi helyet, itt bolyongtam fél órát, és semmi...
De mégsem semmi: M. 10 perc után odahív egy fához. Hát persze, hogy ott a kincs. ("Na, ugye mondtam én, csak kíváncsi voltam, hogy ő is megtalálja-e?")

M.

Hát, legalább két tanulság van a mai találatban:

- Higgyünk a női megérzésben
- A kütyü az erdőben "toronyiránt" mutat, ami lehet, hogy a szemközti hegyoldal... szóval nem véletlen a leírás.

Ja és mégegy:

"Nem adom fel, míg egy darabban látsz!"

:-)