Kocsonyafesztivál… ééérteeed??? KO-CSO-NYA!!!!

Nos, barátaim eljött  A Farsang, és nekünk, miskolciaknak közeleg az immár több mint évtizedes múltra visszatekintő  télbúcsúztató vigasságunk: a KOCSONYAFESZTIVÁL. Így, csupa nagybötűvel. Mert ilyenkor, midőn a Tél szürke takarója szinte véglegesnek tűnő mozdulatlansággal terül a városra, kell valami buli, valami lázadás, forradalom, „kirúgás a hámból”, kell egy fesztivál.

Nekünk van is!

Ha nem idevalósiként olvasod ezt a postot, kérlek, először is nézd meg az alábbi két linket:

 a miskolczi kocsonya története  - például itt

 

a Kocsonyafesztivál honlapja

 

Én, szegény kesser, aki első telét tölti, nem lelem a helyem, mennék már hegynek-völgynek, víznek-partnak, csak hát tél van, és csend, és hó, és… nem is folytatom. Hetek óta bánatosan bámulom a szoba ablakából a várost, amit eső áztat, szélvihar tép, fagy köt gúzsba, köd fojtogat… a városlakónak kilépni sincs kedve az ajtón, és megértően gondol a bölcs medvére, aki ezt az egészet áthorkolja, virágos rétekről, méhektől zümmögő kaptárokról, szerelmes medvelányokról álmodik.

De…

DE!

De vannak történések! 

Van  - illetve lett – néhány láda, ami feltámadt a környéken, rá kell azokra mozdulni, mert,  mint valamelyik híres hegymászó válasza a kérdésre, hogy miért másznak ők hegyeket: „Mert ott vannak!” 

Például a Miskolci Kocsonyafesztiválról elnevezett multi.

„Elnevezett…” Kezdem azt hinni, hogy ezt a várost valami furcsa „geo-átok” gyötri, a kevéske ládáink apropója, neve valamiért szeret messze lenni magától a láda fizikai valóságától. A Kedvenc „Diósgyőr vára” ládánk is valahol a hegyekben, egy olyan helyen bújik meg, ahonnan kilátás csak egy pici van, de még véletlenül sem a várra.

A kocsonyafesztiválos láda meg, nézzük csak:

- A papírgyártás? Az bizony szép szakma, de papír-kocsonya (eddig) nem született.

-  Diósgyőr? Nem, ez a sztori konkrétan miskolci, nem diósgyőri. Főleg nem a kohászattal, acélgyártással rokon. A kocsonya az kocsonya: köröm, bőrke, csülök, zöldség, fokhagyma, de nem vas.

- Kisvonat? Most fogom bejelenteni védjegy-igényemet a „Kocsonyavonat” projektre, mert az még nincs.

- Déryné Széppataki Róza élete és halála… A hölgy ezer szállal kötődik a városhoz, száz százalék, hogy evett kocsonyát is, de ő meg nem arról híres. Mint ahogy a miskolci színészet története sem.

- A Pece-patak?

- a város végei?

Nem, a fesztivál otthona a belváros.

Nna, ezeket végigrágva kezdtünk neki a láda felgöngyölítésének. Mert hát hosszú lett ez, mint egy futószőnyeg, amit a reptéren az államelnökök elé terítenek, akik aztán feszengve battyognak a tiszteletükre kisereglett díszegyenruhás bakák előtt, korgó hassal, az állófogadás eszement szakácsremekeire gondolva: „egy hamburgert úgy megennék, vagy tócsnit, vagy kocsonyát…”, minden lett benne, ami Miskolc – és semmi, ami Kocsonyafeszt.

Megszámoltuk egy papíripari berendezés szárnyait vagy mijeit,

Néhány lapát nem látszik +32

 és hozzáadtunk annyit, amennyi írva volt.


Megkerestük a kisvonat végállomását.  Itt kissé elakadtunk, mert a szerelvény éppen bent állt, meg kellett várni, amíg elindul, majd „alig feltűnő” módon elkezdeni a sínekről a hóeltakarítást – de ez konkrét: szám a sínen, és ott van.

Aztán újítottam, amit nem ajánlok a minket követőknek, a multi pontjai nem véletlenül vannak abban a sorrendben, ahogy, ha máshogy mész, hosszabb lesz. Előbb a temető, szinte félgőzzel, mert az nem bonyolult, csak négyzetre kell emelni, és három a négyzeten az hat… öööö… ezen még dolgozunk, amíg a belvárosba gurulunk a színészmúzeumhoz. Az legalább tényleg a fesztivál-helyszínek közelében van, bát parkolni arrafelé nem nagyon lehet, ha mégis, akkor aranyáron. Nem panaszkodom, aki kényelmeskedik, az fizesse meg az árát.

A paraméterek ismeretében elkezdtük kiköbölni a cél-láda koordinátákat. Ahogy kell, magas matematika, húrelmélet, koszinusz hiperbolikusz és variancia-számítás útján előállítottunk egy valószínűségi értéket, ami – nem tűnt valószínűnek, hogy jó lesz. Mert a temetőben a sorok száma… attól függ, hogy honnan számoljuk. Ahonnan mi számoljuk, onnan nem jó. De sebaj, visszamegyünk, újra megállapítjuk, hatványozzuk – na, így már hihető.

A leírás szerint a végláda – ha megvan – távol a város zajától, a Pece patak partján, fák ölében pihen.

Ebből a meghatározásból azonban egyedül csak a patak korrekt. Konkrétan hetven gyerek szánkózik a koordináta 80 méteres körzetében, az út, ahol parkolunk lejtős és tükörjeges (alig tudtunk elmenekülni), a láda pedig, ahogy a rejtő ígérte: nincs meg. Azért persze némi e-mailezés után van jelszavunk, regisztrációnk, találatunk.

Meredek

itt a koo

Még mindig meredek

Nem írja, hogy meredek

Én

Ő

Mi

Így jó hazatérni, fázósan, éhesen.  Jólesik egy pohár ital, forró leves, ropogósra pirult hurka-kolbász, a szoba melege.

Három hét múlva Kocsonyafesztivál.

Ki ne hagyjátok!