Vasárnap, ebéd utáni, „hirtelen felindulásból elkövetett”
kirándulás.
Annyira szép volt az idő, hogy elcsábultunk.
Kissé párásnak tűnt a táj, gondolkodtam is, hogy miféle
panorámához lesz így szerencsénk, de mire Varbóra értünk, a Nap és szél
eloszlatta a homályt.
 |
| Kabát, pulóver... nem nagyon kellett! :)) |
|
Őszi színekben tobzódott hegy, arany, bíbor, zöld, néhol
apró lila virágok pontozták a képet, a máskor annyira nem szeretett
kökénybokrok is barátkozó hangulatban, gyümölcsöktől roskadozva nyúltak utánunk
(hiába, mindig van egy olyan érzésem, hogy ezek el akarnak kapni, annyira
csimpaszkodnak).
 |
| Tűz |
 |
| Kökény, másként |
Néhány száz métert jelzett a gé(p), amikor a tölgyesben
kóborló párra felfigyeltem.
- Túrázók - gondoltam, és szorgalmasan kapaszkodtunk tovább,
a fák pedig a legkisebb fuvallatra is makk-záporral szórakoztattak bennünket. Hanem
ahogy a doboz közelébe értünk, a „túrázók” is közelebb értek, szemlátomást
célirányosan ugyanoda igyekeztek, mint mi.
Meglep, amikor ilyen, látszólag emberektől távoli helyeken
hozzánk hasonló játékosokkal futunk össze. Tudom, több ezer kesser járja az
országot, mégis, hogy valaki pont akkor, pont ugyanott – érdekes.
 |
| Mindenfelé panoráma |
Fiatal pár, még „kezdők” – höhö, nekem mondták, amikor
tavaly a margarin után
:)) szaladgáltunk, hogy addiktív a dolog – majd meglátjuk
pár hét-hónap elteltével!
 |
| Zöld manó :) |
Ez a rejtés egy kétpontos „nemmulti”, amíg ballagtunk
a hegytetőre a jelszóért, beszélgettünk kicsit, aztán ment mindenki tovább, a
maga útján.
 |
| Elsősegély készül - ragasztós javítás, nem örökéletű |
Érdekes megoldás a maga egyszerű módján, a
ládában nincs ott a jelszó, azért meg kell keresni a panorámát. Szerencsére
ezúttal a kivételt erősítve nem volt tüdőszakasztó mászás a látvány ára.
 |
| Varbó felett |
 |
| Mézeskalács házikó. Vasorrú nem lakott benne. |
 |
Őszi kikerics.
Mérgező, nem kell megenni! |
 |
| Rég láttunk ilyen színorgiát! |
 |
| A tó |
A második mai ládánk az
andókúti volt. „Drive-in”, de csak a
tréfa kedvéért, párom azt hitte, majd jól odaautózunk a rejtekhez. Persze
nem, csak 500 méterrel odébb parkoltam az autót, a falu szélső utcájába, A TuHu
térkép barátságos, dimbes-dombos két kilométernyi ösvényt mutatott, lankákon,
réteken, egy kis erdei sétával.
A forrás szépen kiépítve, népszerű is, egy húszfős társaság szalonnát
sütött, gyerekek futkároztak...
 |
| Mahóca - Végállomás |
Nem nagyon fáradtunk el, de ez persze nem volt ok, arra, hogy kihagyjuk a varbói cukrászdát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzánk!